HTML

vedina007 KönyvesBlogja

Friss topikok

Nalini Singh: Vonzódás

2011.09.04. 22:54 vedina007

Értékelés: 5*

"Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.
Nalini Singh írónő a paranormális romantikus regények ünnepelt és elismert szerzője. Írásaiban mindig lenyűgöző világokat, különleges hősöket, izgalmas kalandokat és csodálatos szerelmeket teremt."

Ezt sem most olvastam, de mindenképp szeretnék írni róla, mielőtt beszabadulok a könyvtárba és kiveszem a következő részt, szóval igyekszem visszaemlékezni.
Abban biztos vagyok, hogy imádtam a könyvet az elejétől a végégig, bár azt hittem, hogy zavarni fog a tény, hogy a jövőben játszódik. Ebben tévedtem, mert erre szinte oda sem figyeltem csak olvastam és olvastam, mert érdkelt, hogy ki a gyilkos, mi lesz Sascha és Lucas kapcsolatával, megtalálják-e az elrabolt lányt és mi lesz a két falkával.
Imádom az alakváltókról szóló történeteket a mentál társadalom pedig érdekes adalék volt, szóval első olvasásra szerelem volt a könyv. Kíváncsi vagyok, hogy a következő is ennyire fog-e tetszeni. Majd kiderül.

"Nincs szívetek, nincs lelkiismeretetek, nincsenek érzéseitek. Ez a pszichopaták meghatározása, nem?!"

"– Mi történt? Megsérült? – Az aggodalma éppolyan őszinte volt, mint amilyen váratlan.
– A mentálok bántották? – kérdezte Tamsyn Nate háta mögül, aki még mindig nem engedte közelebb a párját. A nő belerúgott, de a férfi nem mozdult. – Engedj oda, Nate! Sascha a barátom!"

"– Te már soha nem leszel egyedül. Te már hozzánk tartozol. A falkához. – A lány kezére tette a kezét. – Ne félj elengedni a mentálhálót. Mi elkapunk."

"– Nagyon rossz az emlékezeted.
– Csak azt felejtem el, amire nem akarok emlékezni."

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény könyv idézetek fantasy 5* könyvtárból 2011-ben olvasott

Paul Roland: Helyszínelők – A bizonyítékok nyomában

2011.08.30. 17:11 vedina007

Értékelés: 4*

"A bűnözés elleni harcban ma már vezető szerepet játszik a tudomány és a technika. A bűnözők mindig hagynak maguk után apró nyomokat, s ez lesz a vesztük, miután a helyszínelők hozzálátnak a vérfoltok és DNS-minták kielemzésének. Ez a könyv bepillantást enged a bűnügyi szakértők munkájának titkaiba, csakúgy mint a legújabb tudományos eljárásokba.
A kötetből kiderül:
* hogyan gyűjtik össze és elemzik a bizonyítékokat
* miféle nyomokra bukkanhatnak a helyszínen és a holttesten
* mi történik a boncolás során
* hogyan állapítja meg a patológus a halál idejét és okát
* hogyan segíthet a DNS-vizsgálat, a toxikológia, a nyomelemzés és az igazságügyi rovartan megcáfolni egy tökéletes alibit
* hogyan használták fel a kriminológiát egy téves ítélet helyrehozására
* hogyan zajlott a nyomozás a valós életből vett esetek során
Paul Roland újságíró a bűnügyek minden vállfaját bemutatja, miközben elénk tárja a helyszínek és a helyszínelők lenyűgöző, bár véres történetét."

Ez volt az a könyv, ami tényleg véletlenül jött velem szembe a könyvtárban. Nem volt várólistás és nem is hallottam még róla azelőtt, de amikor megláttam úgy döntöttem, hogy jön haza velem, mert mindenképp szeretnék legalább belelapozni. Az biztos volt, hogy ha mást nem is, akkor a dossziékat, amik valódi bűnügyeket és megoldásukat - vagy a megoldásuk elszúrását - mesélték el röviden, biztosan el fogom olvasni.
Amikor itthon beleolvastam egészen máshogy alakult, mert az is érdekelni kezdett, hogy amit a helyszinelős sorozatokban láthatunk, hogy működik a valóságban. Volt néhány dolog, amit nem értettem, volt, ami nem érdekelt, de összességében tetszett a könyv, a dossziék pedig nagyon érdekesek, bár néha sokkolóak voltak.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény könyv ismeretterjesztő 4* könyvtárból 2011-ben olvasott

Janet Evanovich: Szingli Fejvadász 3.-4.

2011.08.29. 14:12 vedina007

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 3. (A Három Díler)

"Stephanie Plum legújabb ügye: el kell kapnia Mo bácsit, az ismert fagyizó és cukrászdatulajdonost, aki egy piti szabálysértés után nem jelent meg a bíróságon. Mo bácsit az egész város tiszteli, Stephanie-t pedig leköpdösik, amiért a szentéletű cukrosbácsit hajkurássza. Mo csak nem akar előkerülni, viszont szépen szaporodnak a hullák. Valaki így akarja jobb belátásra bírni a környék drogdílereit. Stephanie Lulával, a kiérdemesült kurvával és Mazur nagyival nyomoz, de úgy tűnik, sikertelenül, ezért bánatában pizzát eszik, narancssárgára festeti a haját, és rugdossa a kocsiját… A szingli fejvadász minden idők talán legsikeresebb női sorozata. Stephanie Plum és Joe Morelli kettősében a népszerű szerző egy harmincas, imádni valóan szerencsétlen nő és „A PASAS” klasszikus, se veled, se nélküled kapcsolatát írja meg. Hol szeretkeznek, hol majdnem meghalnak, máskor csak pizzáznak és tévéznek, leginkább azonban egymást húzzák. Rutinosan és kőkeményen. Az olvasó meg győzze kivárni a folytatást."

Janet Evanovich: Négy fejvadász

"Stephanie Plum legújabb ügye első pillantásra egyszerűnek tűnik: meg kell találnia Maxine Nowickit, az óvadékos szökevényt, aki barátja, Eddie
autójának eltulajdonítása miatt tartóztattak le. Ha nincs meg a nő, ugrik az óvadék. De egy Plum-féle rettenthetetlen ügynöknek ez nem jelenthet problémát.

Ám semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Mások is meg akarják találni Maxine-t – egyebek között egy titokzatos üldöző, aki vélja elérése érdekében a gyilkosságtól sem riad vissza, valamint Maxine ex-barátja, Eddie, aki néhány régi levélre pályázik.

Stephanie, az elnyűhetetlen Mazur nagymama, Lula, a kilencvenkilós egykori utcalány, valamint Sally Sweet, a transzvesztita rockgitáros segítségét is igénybe veszi a nyomozás során, de az ügyből természetesen nem maradhat ki Joe Morelli nyomozó, valamint Ranger, a kubai-amerikai fejvadász sem. Ráadásul Stephanie gimnáziumi nemezise, legfőbb vetélytársa is ott lohol a nyomukban abban reménykedve, hogy sikerül az orruk elől elhalászni a zsákmányt."

Ilyet még nem csináltam, de mindent el kell kezdeni, szóval most egy sorozat két kötetéről egyszerre fogok írni nagyon röviden. Egyrészt mert egymás után és elég régen olvastam őket és nem is jelent meg több magyarul, másrészt mert csak ugyanazt tudom ismételni: Feldobták a napjaimat és rengeteget nevettem mindkét könyvön.
Imádtam Stephanie, Mazur nagyi, Morelli, Lula és a Plum szülők karakterét, mert Valamivel mindig sikerült megnevettetniük és szerettem mindkét könyv történetét is.

Sajnos nem tudok erról, hogy magyarul lenne folytatása, angolul pedig még nem próbálkoztam ilyen szinten, szóval úgy tűnik egy időre megint Szingli fejvadász adag nélkül maradok, ami kicsit lehangoló. Azt hiszem mégis neki kellene futni angolul, ha sikerül megszereznem. Ez még a jövő zenéje.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény könyv ifjúsági szórakoztató 5* könyvtárból 2011-ben olvasott

Alex Flinn: Beastly

2011.08.26. 23:45 vedina007

Értékelés: 5*

"Szörnyeteg vagyok.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek.
Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg.
De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel.
Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?"

Mertem hallani, akarom mondani, olvasni és imádtam az egész könyvet, elejétől a végéig, egyáltalán nem bántam meg, hogy kivettem a könyvtárból, visszaadta az olvasás örömét a vizsgaidőszak után.
Amikor a csoporttársaim megkérdezték, hogy mit olvasok mindig azt válaszoltam, hogy a modern Szépség és a szörnyeteget, ami meg is felel a valóságnak, ugyanis a történet alapja jól ismert Disney mese, - habár Csészike és a többeik nélkül - ami fel van turbózva néhány modern elemmel, mint a chat beszélgetések, - amiket imádtam már csak azért is, mert kicsit beleszövődött a többi jól ismert mese 1-1 részlete is a könyvbe ezeknek köszönhetően - New york forgataga, mobiltelefonok, drogok stb.
Nekem nagyon tetszettek a kezdetek, a tipikus elkényeztetett gazdag, jóképű főszereplő, aki a külseje megváltozáásnak hatására maga is megváltozik, a chat beszélgetések, a boszorkány, Linda karaktere és még sorolhatnám.

Nem is értem, hogy előtte miért nem jött velem szembe sosem. Biztos vagyok benne, hogy a filmet is meg fogom nézni.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény könyv ifjúsági szórakoztató 5* könyvtárból 2011-ben olvasott

Laurell K. Hamilton: Fogat Fogért

2011.08.25. 13:27 vedina007

Értékelés: 5*

"Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója."

Már az első 100 oldal után tudtam, hogy ezt a könyvet szeretni fogom. Véleményem szerint végre kezd visszatérni a sorozat a kezdetekhez hasonló szintre. :)

Kedvenc karakterem nincs, de a könyv olvasása közben sikerült rájönnöm, hogy a kékszemű karakterek mindig megfognak. Elképzelem őket, aztán mindig jobban érdekelnek azok a részek, amkikben szerepelnek. Ez most is így volt, bár akönyv többi részével sem volt probléma. Egyáltalán nem unatkoztam olvasás közben.

Néha kicsit furcsa volt, mert kettő, illetve, ha a félig kiolvasott 13. vesszük, akkor három kötet kimaradt, de ennek ellenére imádtam, mert végre megint volt benne akció és nem az ardeur és az erotika kapta a fő szerepet, - bár Anita éhsége végig behálózta a könyvet - hanem a nyomozás. Hiányzott már ez, ahogy Edward és Bernardo is. Olaf-tól kicsit tartottam még így is, hogy csak olvastam róla.

A könyvet és a lehetőséget köszönöm az Agave kiadónak és Lobo-nak.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény könyv fantasy 5* 2011-ben olvasott

Az Olvasás 7 Hete - II. Hét

2011.07.16. 18:17 vedina007

Nos, a sok várakozó könyves előtt itt egy újabb "Az olvasás 7 Hete" bejegyzés. A többiekét ITT olvashatjátok el.

II. hét (júl. 11-17.)

Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

Ezek nagyon jó kérdések és a tervek szerint érinteni is fogom mindegyiket. Kezdjük is el...

Általános iskolában nagy könyvtárba járó voltam, ezzel ellentétben középiskolában már csak a kötelező olvasmányok és az internethasználati lehetőség miatt látogattam az iskola könyvtárát, ami érdekelt azt inkább megvettem. Ezzel néha pórul jártam, mert voltak könyvek, amiket csak nagy nyűglődés árán olvastam végig, aztán felkerült a polcra porosodni és rá sem tudtam nézni többet. Ezeket később eladtam és vettem helyettük újakat, szóval belekerültem a mókuskerékbe, amiből csak az OKJ-s szakvizsgát követő unalmas nyáron keveredtem ki, amikor beíratkoztam a Községi könyvtárba, majd ezt követően - főleg az egyetem miatt - szeptemberben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. Azóta már nem minden könyvet veszek meg, ami elsőre érdekesnek tűnik, bár a könyvtárból főképp történelmi témájú könyveket veszek ki, néha azért sort kerítek egy kis szórakoztató irodalomra is, ha nincs vizsgaidőszak. Azokat, amik átmennek a(z olvasó) vizsgán azóta is szeretem a polcomon tudni.

Jó néhány sorozatba belekezdtem már és a legtöbbet imádom is, ami a pénztárcám tekintetében nem a legszerencsésebb, mert a sorozatoknak a polcomon KELL lenniük akkor is, amikor néhány kötetet nem szeretek. Mindig reménykedek abban, hogy lesz ez még jobb is...Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatával kapcsolatban ez tényleg így volt. Van néhány kötet, amit szívesen a sarokba hajítottam volna az olvasásukkor, de azért 2 kivételével a teljes sorozat a polcon van és azt a kettőt is be fogom szerezni, mert az Agave Kiadótól kapott 16. kötetet imádom, szóval imáim meghalgattattak. :) Milyen sorozatokat olvasok még? Vavyan Fable Halkirálynő és Vis Major sorozatát, J. K. Rowlingtól a Harry potter sorozatot és - bár nem tudom, hogy ez sorozatnak számít-e - Susan Elizabeth Phillips Chicago Stars szériáját. Az utolsú kívül mindegyik sorozat nagy része - HP 7. és AB 14, 15 kivételével - helyet kapott a könyvespolcon is. Ezeken kívül belekezdtem még a C. Harris True Blood sorozatába és J. R. Ward Fekete Tőr testvériség sorozatába is, de ezek közül nem mindet olvastam.

A könyvespolcaim rendszerezését nem viszem túlzásba, a lényeg, hogy rende legyen és megtaláljam, amit keresek. Az előző bekezdésben említett sorozatokat egymás mellé rendezem a polcon, - olyan szépek, amikor megvan mind és ott sorakoznak egymás mellett - szép sorjában, a többi könyvet pedig szétosztom tudományos, szépirodalom és szórakoztató irodalom kategóriára és nagyság sorrendbe állítom.

Mivel nincs e-book olvasóm, így nem sok e-bookot olvasok. Ez a laptopon nem akkora élmény, mert monitortól fáj a szemem. Ennek ellenére voltak olyan könyvek, amiket először e-bookos olvasással teszteltem és csak azután szereztem be és ennek ellenére is imádtam őket. Ha lenne e-book olvasóm nem hiszem, hogy választanék a 2 között, de - még - nincs, szóval egyelőre a papír alapú könyveket részesítem előnyben.

Szólj hozzá!

Címkék: egyéb

Az Olvasás 7 Hete - I. Hét

2011.07.08. 19:33 vedina007

Tudom, hogy az oldalsávban már egyre több az "amiről írni fogok" könyvek száma, most mégsem azzal éleszteném újra a blogot a "vizsgaidőszak álom" után, hanem "Az Olvasás 7 Hete" első heti bejegyzésével.

A fent említett eseményt Andiamo szervezte meg és csatlakozott hozzá sok blogger és nem blogger is. Jeletkezni Moly.hu-n, Facebookon és Iwiwen is lehetett, a lényege pedig az, hogy minden héten 4 választható - egyik héten 3 - témából minimum egyet kell választani, amiről aztán bejegyzés születik és minden héten kisorsolásra kerülnek nyereménykönyvek is.

Részleteket ITT olvashattok róla, a többiek bejegyzéseit és karcait pedig ITT találjátok meg összegyűjtve.

I. hét (júl. 4-10.)

Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette.
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

Ezen a héten a kiemelt 2 témákról fogok írni, vagyis az első könyvélményeimről, arról, hogy ki adott először könyvet a kezembe és kinek a hatására kezdtem el olvasni.

Ahogy általában, úgy az én esetemben is a szüleim voltak azok, akik először könyvet adtak a kezembe és ők voltak azok, akiknek hatására elkezdtem olvasni. Rengeteg könyvet kaptam ajándékba már óvodás koromban, majd mégtöbbet, amikor iskolába kerültem. Már akkor is ez bizonyult az egyik legjobb ajándéknak és ez a szerelem a könyvek iránt azóta is töretlen.

Az első könyvélményeimről elég homályos emlékeim vannak, de lássuk, hátha sikerül összeszednem néhány értelmes gondolatot...
Ha jól emlékszem anya soha nem volt nagy meseolvasó, - arra egyáltalán nem emlékszem, hogy mesét olvasott volna nekem vagy öcsémnek - én pedig már azelőtt a kis vékony sárga könyvecskékkel üldöztem mindenkit, hogy egyáltalán iskolába mentem volna. A bennük található meséket pedig már én bogarásztam ki, miután nagy nehezen megtudtam, hogy "ez milyen betű, ez milyen betű?". Iszonyatosan idegesítő lehettem, de az itthoniak türelmesek voltak és mire az iskolai olvasókönyv a kezembe került már folyékonyan olvastam, amiért a tanító néni meggyanusított azzal, hogy megtanultam az olvasmányokat, amit aztán megcáfolt az ismeretlen szöveg folyékony olvasása.
Kicsit elkanyarodtam a témától, szóval első könyvélmények és a kis sárga könyvecskék...Az igazság az, hogy nem emlékszem milyen sorozat volt, de volt vagy húsz ilyenünk, de igazából csak egy mese címe rémlik emlékszem "A császár új ruhája", ami eredetileg egy Hans Andersen mese és ha jól emlékszem volt még néhány átdolgozott Andersen történet a sorozatban. Furcsa, hogy csak ezután következett a Mosa Masa Mosodája és a Gőgös Gúnár gedeon. Nem sokkal ezek után kaptam egy mesekönyvet, amiben Grimm mesék voltak, majd egy újabb sorozat következett és a Disney mesék, ezek közül a Chip és Dale maradt meg az emlékezeteimben, - ezt biztosan olvastam - majd egy Oroszlánkirály könyv és Csipkerózsika története. Az utolsó kettő még mindig fent vannak a polcomon, mert nincs szívem kidobni, a többi nagy része viszont a helyi óvodába került, ahol anya egyik barátnője dolgozik.
Hogy a mesekönyvek után mi következett? Az iskolai kötelező olvasmányok, amik közül a Pál utcai fiúk volt a kedvencem, többször is olvastam ezt követte a Harry Potter sorozat, amit az egyik szomszédunknál láttam meg, beleolvastam, megtetszett, kölcsönkértem, majd megkaptam az első négyet és azóta is imádom az összeset, utána következtek Vavyan Fable könyvei, amelyeket szüleim könyvespolcán találtam meg, majd sorban az ott található többi könyv, amelyeket érdekesnek találtam.

Szólj hozzá!

Címkék: link egyéb

Claire Loup: Amikor életemben először

2011.04.06. 13:25 vedina007

Értékelés: 5*

"Az érettségit követő nyár eseményei alkalmat szolgáltatnak Julie-nek arra, hogy számba vegye az elmúlt néhány év meghatározó élményeit, azokat, amikor életében először tett valamit, vagy esett át valamin. Ezen nevezetes és emlékezetes első alkalmak között egyaránt van kellemes és kellemetlen, felemelő és lehangoló, kacagtató és siralmas. Claire Loup, a fiatal francia írónő első regényében jelenlegi és hajdani tinik egyaránt magukra ismerhetnek és aa főhősnő hol csípős iróniával, hol fergeteges humorral elénk tárt csetlés-botlásaiban, amelyek a nővé válás óhatatlan velejárói mindannyiunk életében."

Ahogy már a könyv címe és a fülszöveg is sejtették a történet a Julie életében bekövetkező, "amikor életemben először" mozzanatokat eleveníti fel, amik közül a legtöbb mostani tinilánnyal is megtörténnek. Ezek közé tartozik az első vizsga, az első szörtelenítés, az első igazi buli, az első szülők nélküli nyaralás, az első szerelem, az első csók, az első szexuális élmény az első szakítás, az első smink elkészítése és még sorolhatnám, hisz minden egyes fejezet egy külön kis történet, aminek felelevenítéséhez a jelen történései adják meg a kezdő lökést, ami nekem nagyon tetszett. Szerettem olvasni a jelen és a múlt történéseiről is. Olvasás közben néhányszor elgondolkoztam azon is, hogy mi az, amit én kipipálhatok a kis képzeletbeli listámon az első közül, szóval jól szórakoztam.
Eleinte nem szerettem Julie karakterét, - nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen nem volt szimpatikus - a végére azonban ez is megváltozott és szurkoltam neki, hogy megtalálja a Jules utáni nagy szerelmet.
Összességében aranyos és szórakoztató könyv aranyos szereplőkkel és olyan borítóval, ami nekem nagyon tetszik, szóval azúton is köszönöm a megjelenés előtti elolvasás lehetőségét a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak.

"TIK-TAK, TIK-TAK, TIK-TAK…Nem, nem ingaóra ütött a fejem felett. Csupán a tanár karórája ketyegett, a földkerekség leghangosabb karórája: olyan, ami tudatára ébreszt minden egyes másodperc elmúlásának, minden tovaszálló percnek. Az a fajta karóra, ami minden egyes tiknél érezteti veled, hogy öregszel, s minden egyes taknál még tovább öregszel. Az a fajta karóra, amitől hanyatt-homlok elmenekülnek a gondolataid. Merthogy vigyázat, a gondolat félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben, és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamely zugába, és mindent megtesz, hogy egy időre elfelejtődjék.
Hát én minden erőmmel igyekeztem megnyugtatni a gondolataimat: „Ne fussatok el, garantálom, hogy a tiktak nem fal fel benneteket, nem bánt, becsszóra! Gyertek visszaaaaaa!” De hiába, a zaj már el is riasztotta őket, és engem is majdnem az őrületbe kergetett, hogy akaratlanul is számoltam minden egyes ütést."

"Minden buliban van egy különleges óra, amikor a többség már elment vagy elaludt. A zene ilyenkor már csak andalítóan zümmög a háttérben, és az álmosságot leküzdő néhány hősies bulizó összegyűlik egy utolsó pohár ital körül, hogy megváltsa a világot."

"Pontosan ez jelentette a felnőtté válást: rájönni arra, hogy egy darabka elfuserált valóság messze felülmúlhatja a csöpögős és naivan idealizált fantáziákat."

"Hajlamosak vagyunk alábecsülni az önértékelés szerepét, akkor is, amikor kártékony, akkor is, amikor hasznos."

"Azt hiszem, túlságosan szeretem ahhoz, hogy bárgyú vigaszmondatokat szajkózzak, és a szokványos elméletekkel hozakodjam elő."

"Pont erre valók a barátok: hogy kimondjanak olyan dolgokat, amiket nem mond ki magának az ember…"

"Az alkohol nem homályosítja el a tudatunkat, egyszerűen csak nagy ívben teszünk a dolgokra."

"Ha nem csak tizennyolc éves lennék, azt mondanám, hogy az egész olyan, mint egy happy end, viszont ha jobban belegondolunk, ez inkább kezdet, mint vég, de még akkor is megnyugtató. Ám hogy minek a kezdete, arról nem sok sejtelmem van, de nem is próbálok meg túlságosan előre tervezni. Azért igyekszem kiélvezni mindezt, mielőtt még komplikációk lépnének fel…"

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény könyv idézetek ifjúsági szórakoztató 5* 2011-ben olvasott

Philip K. Dick: Az elektromos Lincoln

2011.03.15. 13:46 vedina007

Értékelés: 3*

"Louis Rosen és társa eddig zongorákat árult, mostantól azonban embereket. Pontosabban történelmileg hiteles szimulákrumokat olyan személyiségekről, mint például Abraham Lincoln. A gond csak az, hogy az érdeklődő egy kapzsi milliárdos, aki olyasmire akarja használni a szimulákrumokat, ami illegális. És az sem biztos, hogy lehet csak úgy adni-venni egy olyan valakit – valamit? –, mint a Lincoln-szimulákrum.
Vajon egy elektromos Lincolnt nem illet meg annyi jog, mint a teremtőit? Vajon az a gép, amely törődik és szenved, nem ér annyit, mint egy nő, aki egyikre sem képes?"

Ez volt az első Philip K. Dick könyv, amit olvastam, szóval ezúton is köszönet érte Lobo-nak és az Agave kiadónak.

Az előbb említett okból nincs összehasonlítási alapom, így csak annyit tudok, hogy ez a könyv nem került be a kedvenceim közé, annak ellenére, hogy a fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy szeretni fogom. Ennek az oka egyrészt az, hogy a fülszövegben említett dolgok csak pici részét képezik a történetnek, másráészt az, hogy egyáltalán nem értettem szimulákrum kérdés és a pszichózis, a skizofrénia, az elmebetegségek témaköre mellé szépen lassan beépülő szerelmi szálat és különösebben nem is érdekelt. Sokkal jobban érdekelt ennél a Edwin M. Stantin és Abraham Lincoln szimulákrumának viselkedése és az a kérdéskör, amit a fülszöveg utolsó mondata felvet.
Ha nem olvasom el a fülszöveget, akkor nem vártam volna semmi ilyesmit és sokkal jobban élveztem volna a könyvet, így viszont a befejezés után maradt bennem egy furcsa hiányérzet és egy rakás kérdés.

Amiben biztos vagyok az az, hogy nem ez az utolsó Philip K. Dick könyv amit olvastam, mert azt hiszem érdemes megpróbálkoznom még egy művével, mielőtt végleg leírnám magamban.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény könyv sci-fi 3* 2011-ben olvasott

2010 maradéka.

2011.01.08. 14:00 vedina007

Sajnos a vizsgaidőszak "zűrzavarában" eddig nem jutottam el odáig, hogy 2010-et egy posttal zárjam, de most itt az ideje. Amit mindenképp szerettem volna, hogy írok azokról a könyvekről néhány szót, amiket olvastam, de mégsem írtam róluk 2010-ben, szóval íme. A szép, kerek éves összefoglaló szétszórtság miatt elmarad.

N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága

"A nagy sikerű film alapján készült regény hősei amerikai diákok, a Welton Akadémia tanulói. Todd Anderson és barátai számára új világ kezdődik, amikor új angoltanáruk, John Keating biztatására kezükbe veszik sorsuk irányítását. Keating példája nyomán felélesztik a hajdani titkos diákklub, a Holt Költők Társaságának hagyományait, s az iskola merev szellemiségével, no meg a szülői terrorral szembeszegülve végre szabad folyást engedhetnek érzelmeiknek, kipróbálhatják önmagukat. Hamarosan kiderül azonban, hogy a tekintélyelvű világban a frissiben megízlelt szabadság tragikus következményekre vezet…"

A könyvet még 2010 elején olvastam és azóta nem is írtam róla. Ennek az az oka, hogy előtte meg szerettem volna nézni a filmet, de sajnos soha nem került sorra, így meg is feledkeztem róla, szóval itt az ideje, hogy logban is megemlékezzek róla mennyire imádtam a történetet és a szereplőket annak ellenére, hogy mennyi negatív kritikát olvastam róla. Nyílván, ha a fimet látom először - amiől a könyv készült - nekem is hasonlóan negatív lenne a véleményem, de így tetszett. Imádtam a történetet - néhány részlet kivételével - és a szereplőkjet is - pár kivétellel - szóval én nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egyszer megnézem a filmet majd arról is írni fogok.

Robert Bloch: Pszicho

"A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról. S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze, hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a fejében – „nem sír az, hanem ágy” – amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját."

Az igazság az, hogy az első 20 oldal során még el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből az egészből, aztán világos lett és újra rá kellett döbbennem, hogy sokkal jobban megijesztenek az olyan történetek, ahol az őrület is bejön a képe, mint az egyszerűen csak véres horrortörténetek. Itt is féltem. A filmet ebben az esetben sem néztem még meg és nem is vagyok benne biztos, hogy egyszer kedvet kapok hozzá.

Jostein Gaarder: A narancsos lány

"Szerelem, világmindenség, élet és halál – olyan dolgok, melyekről egy apának beszélgetnie illik tizenöt éves, már-már felnőtt gyermekével. Georg azonban négyéves sem volt, amikor elvesztette apját. A beszélgetésre különös módon mégis sor kerül közöttük. Hol az apa, hol a fia szólal meg az élet nagy kérdéseiről, homályba vesző családi emlékek és jelen idejű események felelevenítése közben."

Ez a "beszélgetés" igencsak meghatóvá tette a könyvet, az olvasása közben többször is folytak a könnyeim, mert elegondoltam, hogy én vajon, hogy fogadnám azt, ha egy ilyen levél, ennyi évvel később előkerülne. Georg gondolatai, az apja kérdései és egy mindkettejük számára fontos személy a narancsos lány története, igencsak szerethetővé tette a könyvet. Imádtam, pedig nem kifejezetten az én korosztályomnak szól.

Lawrence Block: A pusztítás és teremtés ideje

"Spinner kisstílű gazember és zsaroló volt, aki New York sötét bárjaiban csipegetett össze információkat. Ez azonban még nem elég indok arra, hogy valaki beverje a fejét, holttestét beledobja a folyóba, és elsétáljon.

Matt Scudder becsületkódexe szerint legalábbis nem. Spinner egy borítékot hagyott Scudderre, benne három megzsarolt áldozata történetével és nevével, akik szerinte megölhették őt: Henry Prager még mindig lánya végzetes balesetéért fizetett, Beverly Etheridge mindent megtett azért, hogy a róla készült pikáns képek ne kerüljenek nyilvánosságra, ahogy Ted Huysendahl is, aki visszataszító perverzióit akarta mindenáron titokban tartani.
Melyikőjüknek volt mersze, elég indoka és persze lehetősége arra, hogy a zsarolót eltegye láb alól? Matt Scudder ismét alámerül tehát New York sötét világába, hogy igazságot tegyen. Mert rajta kívül ezt senki más nem tenné meg."

Egy délután alatt olvasós, kikapcsolódós, Schudder-es. Ehhez sokat nem kell hozzátennem. Imádom Schudder nyomozási módszerét és a templomoknak adakozó, mogorva, Bourbon-kávé vedelő karakterét is.

4 komment

Címkék: vélemény könyv 2010-ben olvasott

süti beállítások módosítása