Értékelés: 5*
"Szerelmi szállal átszőtt bűnügyi történet ez is, mint sok más társa, de a cselekményben halmozódó abszurd helyzetek sokasága különös bájt kölcsönöz neki: Rejtő Jenőnél mindig legendásan jó kezdést (a hősnő szállodai szobájának szekrényéből egy ismeretlen fiatalember lép ki zöld lámpaernyővel a fején) ezúttal hasonló színvonalú folytatás követi.
A déltengeri szigetvilág egyik egzotikus fürdőhelyén, a Grand Hotel vendégeinek nyugalmát félelmetes hír kavarja fel: az egyik lakó pestises megbetegedése miatt vesztegzár alá kerültek. S miközben kezdetét veszi a szigeten az esős évszak, amely fülledt, rossz szagú, alattomos köddel és trópusi záporral rontja a vendégek hangulatát, gyilkosság történik. A szálló ettől kezdve képtelen fordulatok színhelyévé válik, rémületbe kergetve a békés milliomosokat, kereskedőket, szépasszonyokat, s a vigasztalásukra siető lovagokat. Az olvasó pedig megismerkedik egy kissé nyűgös, ám rendkívül kedves, pizsamás fiatalemberrel, aki szüntelen ruhát vált és szerelembe esik; egy ékszereket hajszoló házasságszédelgővel; egy bőröndbe zárt hullával és természetesen a találékony, nagyvonalú rendőrfelügyelővel. Mire a titokra fény derül, a bűnös büntetését, a hős, a házasság elől menekülő fiatalember pedig szerelme kezét nyeri el."
Ábel imádja Rejtőt, ajánlotta, én pedig ennek hatására úgy döntöttem, hogy egy szigorúan "nem légiós" könyvvel megpróbálkozom. Engem lepett meg a legjobban, hogy nagyon tetszett. Imádtam és már alig vártam, hogy kibogozódjanak a szálak és kiderüljön ki kicsoda, ki áll a bűntény hátterében stb. Egy alkalommal majdnem elfelejtettem leszállni a villamosról, amikor már közel jártam a végéhez. :D Igazából ez tipikus, de azt is mutatja, hogy a könyv iszonyatosan jó.
A csökkentsd a várólítás 2012 elnevezésű kihívásban is lesz egy ajánlott és kölcsön kapott Rejtő könyv. Kíváncsi vagyok, hogy az tetszeni fog-e. Kiderül. :)
"A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy „mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj”, nyomban kitör a pánik."
"– Neved?
– Csodálatos Nalaya.
– Foglalkozásod?
– Uralkodó és díszműárus.
– Mi?"
"– Négy év előtt jártam először Kuala Lumpurban. Ott kezdődött. Egy nyirkos, forró estén…
– Hidegrázás?
– Nem… Szerelem.
– Az sem csekélység."
"– (…) Kérem, ha ezzel menthetem a jó hírét és a hibámat, szívesen elveszem feleségül – ajánlotta udvariasan –, még mindig jobb, mint hogyha agyonlő. Bár egyesek szerint ez nem bizonyos."
