Értékelés: 5*
"Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire.
Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással…
Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?
Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi társadalomról is.
A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig végig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?"
Jodi Picoult könyveit olvasás előtt mindig csak távolról nézegetem, aztán elolvasom a fülszöveget és néhány véleményt, mielőtt belekezdenék, mert mindig attól félek, hogy nem fog tetszeni vagy nem köt le. Végül mindig rájövök, hogy ez nem így van és szinte nem tudom letenni, amíg be nem fejezem. Imádom, hogy több szemszögből ismerteti meg a történetet.
Ebben a kötetben autista, Asperger-szindrómás fiú, Jacob a főszereplő, akinek az érdeklőséi területe a kriminalisztika. Ennek szakértőjévé is vált. Ez adja az alapot. Ebből már szinte az elején ki lehet következtetni, hogy később gyanúsítottá válik. Azért is tetszett, hogy sok nézőpontbó íródik, így Jacob gondolataiba is beleláthatunk és azt is végig lehet követni, hogy hogyan próbálja rávezetni az embereket a helyes megoldásra, de milyen nehezen tudja megosztani a gondolatait a külvilággal. Míg az olvasó már a könyv közepén kapizsgálhatja, hogy mi is történt, igazából csak a végén derül fény mindenre. Épp ez az, ami miatt lekötött.
