Értékelés: 5*
"Az érettségit követő nyár eseményei alkalmat szolgáltatnak Julie-nek arra, hogy számba vegye az elmúlt néhány év meghatározó élményeit, azokat, amikor életében először tett valamit, vagy esett át valamin. Ezen nevezetes és emlékezetes első alkalmak között egyaránt van kellemes és kellemetlen, felemelő és lehangoló, kacagtató és siralmas. Claire Loup, a fiatal francia írónő első regényében jelenlegi és hajdani tinik egyaránt magukra ismerhetnek és aa főhősnő hol csípős iróniával, hol fergeteges humorral elénk tárt csetlés-botlásaiban, amelyek a nővé válás óhatatlan velejárói mindannyiunk életében."
"Az érettségit követő nyár eseményei alkalmat szolgáltatnak Julie-nek arra, hogy számba vegye az elmúlt néhány év meghatározó élményeit, azokat, amikor életében először tett valamit, vagy esett át valamin. Ezen nevezetes és emlékezetes első alkalmak között egyaránt van kellemes és kellemetlen, felemelő és lehangoló, kacagtató és siralmas. Claire Loup, a fiatal francia írónő első regényében jelenlegi és hajdani tinik egyaránt magukra ismerhetnek és aa főhősnő hol csípős iróniával, hol fergeteges humorral elénk tárt csetlés-botlásaiban, amelyek a nővé válás óhatatlan velejárói mindannyiunk életében."
Ahogy már a könyv címe és a fülszöveg is sejtették a történet a Julie életében bekövetkező, "amikor életemben először" mozzanatokat eleveníti fel, amik közül a legtöbb mostani tinilánnyal is megtörténnek. Ezek közé tartozik az első vizsga, az első szörtelenítés, az első igazi buli, az első szülők nélküli nyaralás, az első szerelem, az első csók, az első szexuális élmény az első szakítás, az első smink elkészítése és még sorolhatnám, hisz minden egyes fejezet egy külön kis történet, aminek felelevenítéséhez a jelen történései adják meg a kezdő lökést, ami nekem nagyon tetszett. Szerettem olvasni a jelen és a múlt történéseiről is. Olvasás közben néhányszor elgondolkoztam azon is, hogy mi az, amit én kipipálhatok a kis képzeletbeli listámon az első közül, szóval jól szórakoztam.
Eleinte nem szerettem Julie karakterét, - nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen nem volt szimpatikus - a végére azonban ez is megváltozott és szurkoltam neki, hogy megtalálja a Jules utáni nagy szerelmet.
Összességében aranyos és szórakoztató könyv aranyos szereplőkkel és olyan borítóval, ami nekem nagyon tetszik, szóval azúton is köszönöm a megjelenés előtti elolvasás lehetőségét a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak.
"TIK-TAK, TIK-TAK, TIK-TAK…Nem, nem ingaóra ütött a fejem felett. Csupán a tanár karórája ketyegett, a földkerekség leghangosabb karórája: olyan, ami tudatára ébreszt minden egyes másodperc elmúlásának, minden tovaszálló percnek. Az a fajta karóra, ami minden egyes tiknél érezteti veled, hogy öregszel, s minden egyes taknál még tovább öregszel. Az a fajta karóra, amitől hanyatt-homlok elmenekülnek a gondolataid. Merthogy vigyázat, a gondolat félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben, és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamely zugába, és mindent megtesz, hogy egy időre elfelejtődjék.
Hát én minden erőmmel igyekeztem megnyugtatni a gondolataimat: „Ne fussatok el, garantálom, hogy a tiktak nem fal fel benneteket, nem bánt, becsszóra! Gyertek visszaaaaaa!” De hiába, a zaj már el is riasztotta őket, és engem is majdnem az őrületbe kergetett, hogy akaratlanul is számoltam minden egyes ütést."
"Minden buliban van egy különleges óra, amikor a többség már elment vagy elaludt. A zene ilyenkor már csak andalítóan zümmög a háttérben, és az álmosságot leküzdő néhány hősies bulizó összegyűlik egy utolsó pohár ital körül, hogy megváltsa a világot."
"Pontosan ez jelentette a felnőtté válást: rájönni arra, hogy egy darabka elfuserált valóság messze felülmúlhatja a csöpögős és naivan idealizált fantáziákat."
"Hajlamosak vagyunk alábecsülni az önértékelés szerepét, akkor is, amikor kártékony, akkor is, amikor hasznos."
"Azt hiszem, túlságosan szeretem ahhoz, hogy bárgyú vigaszmondatokat szajkózzak, és a szokványos elméletekkel hozakodjam elő."
"Pont erre valók a barátok: hogy kimondjanak olyan dolgokat, amiket nem mond ki magának az ember…"
"Az alkohol nem homályosítja el a tudatunkat, egyszerűen csak nagy ívben teszünk a dolgokra."
"Ha nem csak tizennyolc éves lennék, azt mondanám, hogy az egész olyan, mint egy happy end, viszont ha jobban belegondolunk, ez inkább kezdet, mint vég, de még akkor is megnyugtató. Ám hogy minek a kezdete, arról nem sok sejtelmem van, de nem is próbálok meg túlságosan előre tervezni. Azért igyekszem kiélvezni mindezt, mielőtt még komplikációk lépnének fel…"
