Értékelés: 5*
"A világszerte méltán népszeru írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük oket, és így nem is tudjuk megvédeni oket se maguktól, se a világtól?"
A könyv, ami után nem voltak értelmes gondolataim, egy történet amit mindenkinek el kellene olvasnia legalább egyszer életében. Miért? Mert lehet, hogy nem mindenhol történik ilyen tragédia, de bárhol megtörténhet. Érdekesek a nézőpontváltások, a múltba visszaktekintés és a történet, ami egyúttal megrázó is.
A csavart a végén sejtettem, mert régebben láttam egy sorozatrészt, ahol volt egy hasonló jelenet. (Lobo bejegyzését olvasgatva erről a könyvről, arra is rájöttem, hogy egy Döglött akták epizódról van szó.)
"Dorian Graynek volt egy önarcképe. A képen látható alak gonosz öregúrrá változott az idők folyamán, míg maga Dorian Gray fiatal és ártatlan képű maradt. Talán a csöndes, nyugodt anyának, aki a fia mellett fog most tanúskodni, szintén van valahol egy eldugott portréja, amelynek arcán tombol a bűntudat és a fájdalom. Talán az a nő a képen sírhat és kiabálhat, és összeomolhat, és megragadhatja a fia vállát, hogy ezt kiabálja az arcába: – Hát mit csináltál?!"
"Ha valaki mindig arra figyel, hogy az emberek mit gondolnak róla, akkor vajon nem felejti el, hogy kicsoda ő igazándiból?"
"Tudta, hogy bizonyos emlékei megmaradnak örökké, és nincs előlük menekvése."
"Amikor a bosszú útjára lépsz, Azzal kezdd, hogy két sírt ásol: Egyet az ellenségednek, egyet pedig magadnak."
"Azt nem tudta akkor, hogy ha az embernek ilyen tiszta és éles a képe valamiről, ez az élesség meg is sebezheti. És csak akkor érezheti az ember üresnek magát, ha egyszer már megélte a teljességet."
"Mindig is azon törtem a fejem, hogy ha csak a mások véleménye számít, akkor vajon lehet-e az embernek egyszer az életben sajátja?!"
"Megtanultam, hogy az ember elbukhat, tehát jól meg kell gondolni mindent, mielőtt cselekszünk."
" Az ember megteszi az első rossz lépést, aztán már csak halad lefelé a lejtőn."
"Ha reménykedik bármiben is, akkor időben felkészül a csalódásra."
"Az ember összeragaszthatja, ami eltörött, de mindig tudni fogja, hol vannak a törésvonalak."
"A halál nem a válaszok, hanem a kérdések legnagyobbika."
"Ha szeretsz valakit, akkor nem te akarod szétzúzni a világot körülötte a szavaiddal."
"A gyöngédség élesebb tud lenni a késnél…"
"A gyerektársadalom alapszabálya (…): csak addig van bárki is a totemoszlophoz kötözve, amíg nincs más, aki a helyére lépjen."
"Az igazi teljesítmény azonban az, ha az ember jót és szeretnivalót talál egy olyan emberben, akit a világ utál és kiközösít."
