Tudom, hogy az oldalsávban már egyre több az "amiről írni fogok" könyvek száma, most mégsem azzal éleszteném újra a blogot a "vizsgaidőszak álom" után, hanem "Az Olvasás 7 Hete" első heti bejegyzésével.
A fent említett eseményt Andiamo szervezte meg és csatlakozott hozzá sok blogger és nem blogger is. Jeletkezni Moly.hu-n, Facebookon és Iwiwen is lehetett, a lényege pedig az, hogy minden héten 4 választható - egyik héten 3 - témából minimum egyet kell választani, amiről aztán bejegyzés születik és minden héten kisorsolásra kerülnek nyereménykönyvek is.
Részleteket ITT olvashattok róla, a többiek bejegyzéseit és karcait pedig ITT találjátok meg összegyűjtve.
I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette.
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!
Ezen a héten a kiemelt 2 témákról fogok írni, vagyis az első könyvélményeimről, arról, hogy ki adott először könyvet a kezembe és kinek a hatására kezdtem el olvasni.
Ahogy általában, úgy az én esetemben is a szüleim voltak azok, akik először könyvet adtak a kezembe és ők voltak azok, akiknek hatására elkezdtem olvasni. Rengeteg könyvet kaptam ajándékba már óvodás koromban, majd mégtöbbet, amikor iskolába kerültem. Már akkor is ez bizonyult az egyik legjobb ajándéknak és ez a szerelem a könyvek iránt azóta is töretlen.
Az első könyvélményeimről elég homályos emlékeim vannak, de lássuk, hátha sikerül összeszednem néhány értelmes gondolatot...
Ha jól emlékszem anya soha nem volt nagy meseolvasó, - arra egyáltalán nem emlékszem, hogy mesét olvasott volna nekem vagy öcsémnek - én pedig már azelőtt a kis vékony sárga könyvecskékkel üldöztem mindenkit, hogy egyáltalán iskolába mentem volna. A bennük található meséket pedig már én bogarásztam ki, miután nagy nehezen megtudtam, hogy "ez milyen betű, ez milyen betű?". Iszonyatosan idegesítő lehettem, de az itthoniak türelmesek voltak és mire az iskolai olvasókönyv a kezembe került már folyékonyan olvastam, amiért a tanító néni meggyanusított azzal, hogy megtanultam az olvasmányokat, amit aztán megcáfolt az ismeretlen szöveg folyékony olvasása.
Kicsit elkanyarodtam a témától, szóval első könyvélmények és a kis sárga könyvecskék...Az igazság az, hogy nem emlékszem milyen sorozat volt, de volt vagy húsz ilyenünk, de igazából csak egy mese címe rémlik emlékszem "A császár új ruhája", ami eredetileg egy Hans Andersen mese és ha jól emlékszem volt még néhány átdolgozott Andersen történet a sorozatban. Furcsa, hogy csak ezután következett a Mosa Masa Mosodája és a Gőgös Gúnár gedeon. Nem sokkal ezek után kaptam egy mesekönyvet, amiben Grimm mesék voltak, majd egy újabb sorozat következett és a Disney mesék, ezek közül a Chip és Dale maradt meg az emlékezeteimben, - ezt biztosan olvastam - majd egy Oroszlánkirály könyv és Csipkerózsika története. Az utolsó kettő még mindig fent vannak a polcomon, mert nincs szívem kidobni, a többi nagy része viszont a helyi óvodába került, ahol anya egyik barátnője dolgozik.
Hogy a mesekönyvek után mi következett? Az iskolai kötelező olvasmányok, amik közül a Pál utcai fiúk volt a kedvencem, többször is olvastam ezt követte a Harry Potter sorozat, amit az egyik szomszédunknál láttam meg, beleolvastam, megtetszett, kölcsönkértem, majd megkaptam az első négyet és azóta is imádom az összeset, utána következtek Vavyan Fable könyvei, amelyeket szüleim könyvespolcán találtam meg, majd sorban az ott található többi könyv, amelyeket érdekesnek találtam.
