Sajnos a vizsgaidőszak "zűrzavarában" eddig nem jutottam el odáig, hogy 2010-et egy posttal zárjam, de most itt az ideje. Amit mindenképp szerettem volna, hogy írok azokról a könyvekről néhány szót, amiket olvastam, de mégsem írtam róluk 2010-ben, szóval íme. A szép, kerek éves összefoglaló szétszórtság miatt elmarad.
N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
"A nagy sikerű film alapján készült regény hősei amerikai diákok, a Welton Akadémia tanulói. Todd Anderson és barátai számára új világ kezdődik, amikor új angoltanáruk, John Keating biztatására kezükbe veszik sorsuk irányítását. Keating példája nyomán felélesztik a hajdani titkos diákklub, a Holt Költők Társaságának hagyományait, s az iskola merev szellemiségével, no meg a szülői terrorral szembeszegülve végre szabad folyást engedhetnek érzelmeiknek, kipróbálhatják önmagukat. Hamarosan kiderül azonban, hogy a tekintélyelvű világban a frissiben megízlelt szabadság tragikus következményekre vezet…"
A könyvet még 2010 elején olvastam és azóta nem is írtam róla. Ennek az az oka, hogy előtte meg szerettem volna nézni a filmet, de sajnos soha nem került sorra, így meg is feledkeztem róla, szóval itt az ideje, hogy logban is megemlékezzek róla mennyire imádtam a történetet és a szereplőket annak ellenére, hogy mennyi negatív kritikát olvastam róla. Nyílván, ha a fimet látom először - amiől a könyv készült - nekem is hasonlóan negatív lenne a véleményem, de így tetszett. Imádtam a történetet - néhány részlet kivételével - és a szereplőkjet is - pár kivétellel - szóval én nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egyszer megnézem a filmet majd arról is írni fogok.
Robert Bloch: Pszicho
"A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról. S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze, hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a fejében – „nem sír az, hanem ágy” – amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját."
Az igazság az, hogy az első 20 oldal során még el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből az egészből, aztán világos lett és újra rá kellett döbbennem, hogy sokkal jobban megijesztenek az olyan történetek, ahol az őrület is bejön a képe, mint az egyszerűen csak véres horrortörténetek. Itt is féltem. A filmet ebben az esetben sem néztem még meg és nem is vagyok benne biztos, hogy egyszer kedvet kapok hozzá.
Jostein Gaarder: A narancsos lány
"Szerelem, világmindenség, élet és halál – olyan dolgok, melyekről egy apának beszélgetnie illik tizenöt éves, már-már felnőtt gyermekével. Georg azonban négyéves sem volt, amikor elvesztette apját. A beszélgetésre különös módon mégis sor kerül közöttük. Hol az apa, hol a fia szólal meg az élet nagy kérdéseiről, homályba vesző családi emlékek és jelen idejű események felelevenítése közben."
Ez a "beszélgetés" igencsak meghatóvá tette a könyvet, az olvasása közben többször is folytak a könnyeim, mert elegondoltam, hogy én vajon, hogy fogadnám azt, ha egy ilyen levél, ennyi évvel később előkerülne. Georg gondolatai, az apja kérdései és egy mindkettejük számára fontos személy a narancsos lány története, igencsak szerethetővé tette a könyvet. Imádtam, pedig nem kifejezetten az én korosztályomnak szól.
Lawrence Block: A pusztítás és teremtés ideje
"Spinner kisstílű gazember és zsaroló volt, aki New York sötét bárjaiban csipegetett össze információkat. Ez azonban még nem elég indok arra, hogy valaki beverje a fejét, holttestét beledobja a folyóba, és elsétáljon.
Matt Scudder becsületkódexe szerint legalábbis nem. Spinner egy borítékot hagyott Scudderre, benne három megzsarolt áldozata történetével és nevével, akik szerinte megölhették őt: Henry Prager még mindig lánya végzetes balesetéért fizetett, Beverly Etheridge mindent megtett azért, hogy a róla készült pikáns képek ne kerüljenek nyilvánosságra, ahogy Ted Huysendahl is, aki visszataszító perverzióit akarta mindenáron titokban tartani.
Melyikőjüknek volt mersze, elég indoka és persze lehetősége arra, hogy a zsarolót eltegye láb alól? Matt Scudder ismét alámerül tehát New York sötét világába, hogy igazságot tegyen. Mert rajta kívül ezt senki más nem tenné meg."
Egy délután alatt olvasós, kikapcsolódós, Schudder-es. Ehhez sokat nem kell hozzátennem. Imádom Schudder nyomozási módszerét és a templomoknak adakozó, mogorva, Bourbon-kávé vedelő karakterét is.
