Értékelés: 5*
"Ismerjük a kamaszokat, s ők vajon ismerik magukat? Hogyan látják a világot, hogyan értelmezik a barátságot és a szerelmet? Milyen problémákra kell megoldást találniuk, melyekben olykor végtelenül magányosnak érzik magukat?
Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ új regényében a „Szólítsatok Brad Pittnek” siker könyv szerzője. A tőle megszokott szókimondó, őszinte stílusban megírt, ízig-vérig mai történetben öt kamasz némiképp rendhagyó kapcsolatát mutatja be. A humorral fűszerezett szívszorítóan drámai történet méltán válhat a mai fiatalok kultikus regényéve. Mindezek ellenére nem csak nekik ajánljuk a könyvet. Szinte biztos, hogy azoknak is, akik szorosabb kapcsolatban élnek a kamaszokkal, vagy maguk is voltak kamaszok, a Hova mennek a kacsák? szórakoztató és tanulságoktól sem mentes maradandó olvasmányélménnyé válik.
A regény filmváltozatának elkészítése már most előrehaladott szakaszában van."
"A regény elsősorban a 16-18 éves fiataloknak íródott, azoknak, akiknek, akikről manapság nem szokás regényt írni. Az is igaz, hogy nagyon kényes és felelőség teljes feladat épp őket megcélozni egy olyan történettel, ami annál többet szeretne elmondani, mint amilyen üzeneteket az amerikai "pite-jellegű" filmekben, vagy a "lebutított" lektűrökben szánnak nekik. A napjainkban játszódó regény főszereplője öt 17 éves középiskolás, - két lány és 3 fiú - akik egy különös, érzelmekkel teli kapcsolatba kerülnek egy 24 éves, pszichológia szakos lánnyal. A regény két idősíkon játszódik. A múlt eseményeit azon beszélgetések a során ismerjük meg, melyet a három fiú és a két lány a pszichológusnak készülő, és a szakdolgozatához anyagot gyűjtő Kilián Virággal folytat."
Nos 16, sőt 18 éves is elmúltam, de a könyv 390 forintért kacsintgatott rám "A város legolcsóbb könyvesboltjában", így miután beugrott a kosaramba meg is vettem és még aznap - a magyar szóbeli érettségi után - neki is kezdtem. Sikerült elütnom vele a felesleges 2 órámat, amit egyedül töltöttem a többiekre várva. Mindeközben sikerült rájönnöm arra, hogy nem késtem még el az olvasásával.
A szereplők a kezdetek után - a Tv interjús beszélgetést olvasva egyáltalán nem kedveltem a Zeket és bandáját - nagyon szerethetővé váltak. Megszerettem Virágot a pszichológia hallgatót, a legjobb barátnőjét Ivett-t és az 5 középiskolást is : Zeket, Vincét, Nagybét, Bogit és Katát.
A könyv során velük együtt nevettem, szomorkodtam az emlékeiken, velük sétáltam az utcán, ültem a parkban és nem is volt nehéz beleélni magam ebbe az egészbe.
Amikor a címet olvastam mindig azt hittem, hogy ez csak egy szórakoztató könyv, de ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Az első néhány oldal során nem tudtam összerakni a képet. Kicsit kusza volt, de amikor kitisztult rádöbbentem, hogy ez sokkal komolyabb, mint amilyennek először gondoltam és emellett sokkal jobb is annak ellenére, hogy a vége olyan fordulatot tartogat, amivel egyáltalán nem voltam kibékülve. Remélem, hogy tényleg hamarosan elkészül a film.
"A padtársi kapcsolat valahol egy meglehetősen intim viszony, még akkor is, ha ez így elég hülyén hangzik. Az első dolgozatnál, az első felelésnél kialakul valami cinkosság. A sorsközösség és a helyhez kötöttség egyfajta véd- és dacszövetségbe forrasztja a padtársakat."
"-Pampog? könyörgöm Vince hagyd abba!
- Maradj már! nem árt az, ha te is gazdagítod a szókincsedet.
- Az én szókincsemmel nincs semmi baj - mondta büszkén kihúzva magát Zek. - Pélának okáért felvágóabb, jobb pillanataimban én az iménti mondatodat ógy fogalmaztam volna, hogy te is csak profitálnál abból, ha gyarapodik a lexikád."
"Felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a viselkedése."
"Emlékszel, mit mondtál nekem ott lenn, a kacsáknál? "Nem az a baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek." Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem, hogy te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel..."
