Értékelés: 5*
Könyv
"Emlékeznek dr. Hannibal Lecterre, aki egyszerre úriember, géniusz és kannibál? Hét év telt el azóta, hogy dr. Lecter megszökött fogvatartóitól. Hét év, amely alatt kiélvezhette a felügyelet nélküli szabadság minden ízét és zamatát…
Van azonban három ember, aki mindent megtenne azért, hogy a doktor újra rács mögé kerüljön. Mindegyikük a saját módszereivel kíserli meg elkapni Hannibalt, és mindhármuk megkapja, amit akar, bár csak egyikük éri meg hogy kiélvezhesse a siker ízét…"
Film
"Dr. Hannibal Lecter, a világ legagyafúrtabb pszichopatája (Anthony Hopkins) tíz évvel ezelőtt megszökött a börtönből, és most a firenzei nyárspolgárok gondtalan életét éli: művészettörténészként dolgozik. Régi áldozata, az emberi roncsként vegetáló milliomos, Mason Verger (Gary Oldman) azonban bosszúra szomjazik, és mindenáron lépre akarja csalni a doktort.
Hamar rájön, hogy ebben egyedül az őrült orvos egykori bizalmas kihallgatója, Clarice Starling (Julianne Moore) FBI-ügynöknő lehet segítségére: ha egy korrupt államügyész, Paul Krendler (Ray Liotta) segítségével befeketíti a nőt, aki annak idején felkeltette Lecter érdeklődését, akkor a gyűlölt férfi visszatér, hogy folytassa a furcsa játékot.
A firenzei nyomozócsoport egyik tagja, Pazzi nyomozó (Giancarlo Giannini) azonban felismeri az álnevet használó Lecterben a tömeggyilkos szörnyeteget, és elhatározza, hogy a busás jutalom reményében elfogja, majd Verger csatlósainak gondjára bízza a bűnözőt. Zsákmánya azonban okosabb, mint ő, és egy gyanútlannak tűnő találkozásuk során brutálisan meggyilkolja a felügyelőt: felmetszi a hasát, majd kilógatja a városháza díszerkélyéről. (Előtte azonban cinikusan megjegyzi, hogy Pazzi egyik ősét, Francescot is azonos módon végezték ki 500 évvel ezelőtt, megbocsáthatatlan árulásáért.)
Lecternek ezután nincs maradása Olaszországban - bár Signora Pazzival szívesen elfőzőcskézne -, és hamarosan feltűnik Amerikában. Starling nyomozónő a nyomába ered, de ekkor még nem tudja, hogy a férfit Verger emberei is vadásszák: rövid úton meg is találják, ártalmatlanítják, és a millimos pazar kastélyába viszik. A két régi ellenfél végre találkozik - Lecter annak idején droggal kábította el Vergert, és rávette, hogy üvegszilánkkal nyúzza le a bőrt az arcáról –, de a doktor hűvös nyugalommal fogadja a megnyomorított ember vádló fenyegetését. Verger bérencei feltüzelt vaddisznók elé szándékozzák vetni Hannibalt egy eldugott istállóban, egyvalamivel azonban nem számolnak: az elszánt Starling ügynök mentőakciójával. Kiszabadítja a doktort, majd ő kerül nehéz helyzetbe: egy tűzpárbajban, mely közte és a bérencek közt bontakozik ki, találat éri a vállát. Lecter helyett Verger kerül a sertések közé, mivel a doktor meggyőzi a magatehetetlen férfi orvosát, hogy jobb lesz így ("aztán mondja, hogy én voltam"), majd a megsebesült Starlingot karjaiba véve elhagyja a förtelmes helyet.
A történet végső színtere Paul Krendler tóparti háza: az utolsó emberé, akinek Lecter még némi "elszámolással" tartozik. Előbb elkábítja a férfit, majd akkurátusan körbefűrészeli a koponyáját, és irtózatos körülmények között saját agyvelejéből ad számára ínyenc kóstolót. Krendler lassú végvonaglás után meghal, de Starling rátámad a doktorra. Hannibal leszereli a régi bizalmast, majd elmagyarázza, hogy eljött a menekülés ideje. Lecter, hajszálnyival a rendőrség erőinek érkezése előtt, rejtélyes körülmények között átkel a tavon, és tűzijátékkal fejezi be nem mindennapi ámokfutását. A legutolsó jelenetsor már egy messzire tartó repülőgépen éri utol a pszichiátert, ahol válogatós kisgyermeket kínál meg "emberi étkekkel", majd elsötétül a vászon, és csak Hannibal Lecter vérfagyasztó pillantása marad – a rejtekből figyel bennünket."
A film és a könyv befejezése között ebben az esetben is vannak különbségek, - legalábbis a tartalom alapján, mert én még nem láttam - de ha leírnám őket, akkor a könyv minden "poénját" sikerülne lelőni, így nem teszem. Pont annyira jó, érdekes és meghökkentő volt, amennyire a Bárányok hallgatnak, amiről már írtam. Imádtam és szeretném majd elolvasni a sorozat többi kötetét is. Szeretem Harris stílusát, bár néha talán túlzott részletességgel írta le a gyilkosságokat és egyéb történéseket, amitől - az emberevős részeknél - a rosszullét környékezett. A könyv végén van egy hatalmas meglepetés, aminél nem tudtam eldönteni, hogy ez most tényleg így van vagy gyógyszerek hatása alatt áll az adott személy? Végül úgy döntöttem, hogy évekig csak nem gyógyszerezhette, így a saját döntése volt.
Megdöbbentő könyv, de imádtam. Nem tudtam nem Lecternek dukkolni, amikor el akarták fogni / amikor elfogták. A vége pedig - ahogy már említettem - eléggé meglepett.
"Tudod mi az ijesztő Ardelia? Ha valaki megmondja az embernek az igazságot."
"Nehéz és rút dolog tudni valakiről, hogy képes megérteni bennünket anélkül, hogy kedvelne."
"Az FBI jelmondata: Hűség, Bátorság, Tisztesség."
"Ő látta, miként válik a nő valamivé, úgy volt bájos, mint egy oroszlánkölyök, egy kisoroszlán, amely idővel megnő, és igazi nagymacska lesz. Amelyikkel már nem lehet játszani. Megvan benne az oroszlánkölyök buzgósága, mondta Lecter doktor. Megvan minden fegyvere hozzá, egyelőre miniatűrben, bár növekvőben, noha még csak annyit tud, hogyan bírkózza le a többi kölyköt."
"A szív és az agy alagsorában veszélyek is leselkednek. Nem mindem kamra szép, fényes és magas. Vannak lyukak az elmében: olyanok, mint a középkori kútbörtönök. Bűzös üregek, melyeknek felejtés a neve, palackforma cellák a tömör sziklákban, tetejükön csapóajtóval. Onnan semmi sem távozik egykönnyen, csak hogy nekünk könnyebb legyen. Egy földrengés, védműveink hibája vagy a szikrák begyújthatják a mérgező gázokat – és az évek óta verembe zárt dolgok kiszabadulnak, készen rá, hogy fájdalommá robbanjanak, és veszedelmes viselkedésbe hajszolnak bennünket…"
"Az ízlés kialakításának első lépése, hogy hajlandóak vagyunk adni a saját vélményünkre."
"Belszerettél az irodába, de az iroda nem szerett beléd."
(Felmondási aforizma az FBI-nál)
"A halálnak és a veszélynek nem kell díszes kellékek között érkeznie."
