Értékelés: 5*
"Bradley Chalker a legidősebb az ötödik osztályban. És a legerősebb. Ez még nem lenne baj, de kötekedik, verekszik – a lányokat sem kíméli – s persze a tanulásban sem jeleskedik. Helye a leghátsó sorban olyan, mint egy sziget: előtte, mellette nem ül senki. Tanárai szerint „komoly viselkedési zavarokkal küzd”, s mi tagadás, ők sem rajonganak érte. Érkezik azonban egy nevelőtanár, aki megkedveli. Azt állítja, Bradleyről, hogy érzékeny, jószívű gyerek, aki meg tud változni, ha van elég mersze hozzá."
Ez a könyv eredetileg nem volt a várólistámon, de a múlt héten bementem a könyvtárba és valahogy a kezembe akadt, majd hazajött velem. Nem igazán értem, hogy miért, de ha már itt volt, akkor napozás és kutyapesztrálás közben ki is olvastam rögtön aznap, amikor kivettem. (Azt hiszem 13-án.) Nem volt nagy ördöngősség, mert elég nagy betűkkel íródott és a sorközök sem picik. Valószínűleg nem az én korosztályom a célkozönsége.
A történet egyáltalán nem bonyolult. Ahogy a fülszövegben is olvasható, a főszereplő Bradley, aki nem kedveli túlzottan az iskola társait és Őt szeretik a többiek, de ez az iskolai év és a Carlaval - az új nevelőtanárral - való beszélgetések, a barát, akivel nem is akar jóban lenni, de aztán hiányolja, mindent megváltoztatnak.
Lehet, hogy egy kicsit későn olvastam. Nem volt rossz, de nem is a legjobb. Arra tökéletes volt, hogy ezt olvassam, amíg a napon pácolódok és a kutyával foglalkozok. Érdekes volt Bradley változása, Carla, a nevelőtanár pedig nagyon szimpatikus. Azt nem bántam meg, hogy kivettem a könyvtárból.
"Úgy lehet a legjobban barátságot építeni, ha nyíltan elmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk. Ahogy most mi ketten csináljuk. Őszinték vagyunk egymáshoz, ezért barátok vagyunk."
"Szeretem a rendetlenséget. Szerintem az olyan szoba, ahol mindig rend van, unalmas, nyomasztó."
"- Minden könyv más, pedig mindegyikben ugyanazok a szavak vannak. Csak más sorrendben.
- Na és...
- Csak annyiféle betű van bennük - folytatta Bradley - ahány az ábécében van. Az írók azt a néhány betűt rakosgatják ide-oda, mégis rengeteg mindent el tudnak mondani!
- És ki is...
- Azt gondolnál az ember, hogy egy idő után már nem is tudnak új sorrendet kitalálni."
