Az előző blogban: 2010. január 3.
Értékelés: 5*
"Ebben az évben, mint mindig, Lily pompás nyarat tervez Rockawayben, a kényelmes családi nyaralóban. Csakhogy 1944 nyarára a második világháború alaposan felforgatta az emberek életét. Lily édesapja a háborúba indul. Rockawayben egy teremtett lélek sincs, akiben Lily barátra lelhetne, míg Albert, egy magyar menekült kisfiú a szomszédságukba nem költözik, s akinek kabátja különös titkot rejt. Albert csaknem valamennyi hozzátartozóját elveszítette a háborúban. A két gyerek között különös barátság szövődik. Albertnek és Lilynek is megvannak a saját maguk titkai, melyeket megosztanak egymással; s mindketten notórius hazudozók: míg Lily egyik füllentése csaknem végzetes tragédiát okoz…"
Az azért erős, hogy mindkét gyerek notórius hazudozó. Lily nagyon sok mindent kitalál és tényleg sokat hazudik egészen addig, míg az egyik hazugsága miatt Albert bajba nem kerül, de aztán megváltozik. Albert viszont nem hazudozó. Bár nem vallja be, hogy fél és szégyenli elmondani, hogy akkor is félt, amikor elvitték a kishúgát, így lehunyta a szemét, ettől még nem az. A két kisgyereket a "szükség" hozza össze. Lily barátja Margaret nem tölti a nyarat Rockawayben, így a kislány magára marad, Urban-ék magyar származású unokaöccse pedig éppen ekkor érkezik. Lily először nem akar barátságot kötni vele, csak messziről figyeli "kém"-nek épzelve magát, kirúzsozva, sapkában. Egyszer beszélnek is. Amikor Albert megiljd a repülőtől, mert azt hiszi, hogy itt is - mint a II. világháborútól sújtott Magyarországon - támadást jelent. Amikor először találkoznak a kisfiú jókat nevet a rúzson, bár Lily először nem érti, hogy mi olyan vicces. Ezek után találnak egy macskát, akit Paprikának neveznek és szépen lassan összebarátkoznak. Megosztják egymással a titkaikat, vágyaikat, álmaikat, mesélnek az életükről.
Amikor Lily azt füllenti, hogy Európába megy az apja után Albert is vele akar tartani. A kislány később be akarja vallani, majd be is vallja, hogy ez hazugság volt, de Albert így is kimegy e tengerre egy borús napon és majdnem vízbe fullad. Lily menti meg. Ezek után arra is rájön, hogy az édesapja miért írta, hogy éppen azokat a könyveket olvassa el. Írnak neki, hogy keresse meg a kisfiú húgát. Ezek után még néhány felhőtlen napot eltöltenek, aztán véget ér a nyár.
A könyv kicsit több, mint egy évet ölel fel. A nyári történések után úgy fél évet ugrik. "Papi" visszatér, mesél Ruthról és mindenről, majd még egy ugrás következik és újra nyár van. Lily nem tudja, hogy látja-e még az ő legjobb barátját valaha, de Paprikát megtalálja...Aztán jön a "happy end"...a barátok találkoznak és ott van Ruth is.
Mivel a könyv egy kislány szemszögéből mutatja be a dolgokat az elején azt hittem, hogy egy gyerekeknek való történet, de aztán lassan rájöttem, hogy ez valami komolyabb. Két kisgyerek barátsága, egymásra utaltsága a háború idején. Búcsúzás emberektől, akiket nem biztos, hogy viszont látnak, majd búcsúzás egymástól és a bizonytalanság. Csak a barátság és a szeretet, ami összehozza az embereket - és segít nekik átvészelni ezt az egészet - , a biztos pont.
Nem tudom milyen lett volna ezt átélni, de a könyv sok mindenre rávilágít. Szép könyv. A végén nagyon meghatódtam.
"A búcsúzás nem számít, egyáltalán nem. Ami igazán számít, az az idő, azok a napok, amit az elválás előtt együtt tölt valakivel az ember, és azok az események, amiket együtt éltetek át, és amire emlékezni lehet."
"Azt szerettem volna, ha az olvasóim megtudják, hogy a szeretet és a barátság az, ami igazán fontos."
