Az előző blogban:2010. február 24.
Értékelés: 5*
"A sok szálon futó szerelmi történet a díjugrató sztárok zárt világába enged bepillantást. A lovas hírességek versenyről versenyre járnak, hajtja őket az ambíció, a keserű vetélkedés, a nyerési vágy és a rettegés a bukástól. A regény két főhőse Jake Lovell és az arisztokrata Rupert Campbell-Black.
Az aranykarika-fülbevalós Jake keményen megküzd a győzelmeiért, és gyűlöli a kíméletlen, ám megnyerő Campbell-Blacket, aki játszi könnyedséggel bánik a lovakkal és a nőkkel. Rupert lépten-nyomon megcsalja gyönyörű feleségét, Helent, de azt már nem tudja elviselni, amikor Helen mindezt megelégeli, és lelép egy másik férfival... A helyszín a díjugratók feszült, hősies világa, a regény a vidéki póniversenyektől a nemzetközi díjugratókig sokfelé elkíséri az olvasót, majd a Los Angeles-i olimpián ér drámai véget."
Mivel ez egy elég hosszú könyv, - közel 700 oldalban kb. 10 év történéseit öleli fel - elég nehéz írni róla. Tényleg sok szálon fut, de ezek a szálak valahogy mindig összetalálkoznak. (Versenyeken, összejöveteleken, véletlen találkozások alkalmával.) Esetenként az is előfordult, hogy már eleve volt kapcsolat. (Billy és Rupert ismerték Jake-t iskolás korukból, Tory és Rupert pedig bálok alkalmával találkoztak.)
A regény két fő szála a regény két főhőséhez kapcsolódik, ahogy ez természetes. Az egyik oldalon ott van Rupert Campbell-Black a feleségével Helennel és Billy Loyde-Fox a feleségével Janeyvel. A másik oldalon pedig ott van Jake Lowell, a felesége Tory, Tory kishúga Fen, az anyjuk Molly és az Ő férje Carter ezredes (Ja, és persze ne felejtsük el Maxwell nagyit, aki Torynak és Jake-nek segít az elején.)
Később ezeket a szálakat sem lehet nagyon elkülöníteni,mert a lovas versenyek közben minden összekuszálódik. A szálak szépen lassan összefonódnak (legalábbis a legtöbbjüknél lesz egy-egy közös pont). Barátságok kötődnek, kapcsolatok alakulnak ki, majd szakadnak meg, házasságok köttetnek és romlanak meg.
Nehéz lenne úgy írni róla, hogy ne áruljam el az izgalmas momentumok poénjait, szóval erről ennyit. Akit érdekelnek a 700 oldalas nagyon apró betűvel írt szerelmes/lovas/jó kis kavarós történetek és van ideje egy hosszabb kikapcsolódára annak ajánlom. Én kétszer kezdtem el. Először nem volt éppen ideális a hangulatom és legszívesebben végleg abbahagytam volna. Az újrakezdésnél már inkább azzal voltak problémák, hogy le kellett tenni.
"Szex és lovak - kell ennél több?" [Sunday Telegraph]
Voltak karaktereket akiket szerettem és gyűlöltem egyszerre. Janey-vel és Ruperttel különösen sok ilyen "gondom" akadt, de Rupertbe könnyű volt visszhabarodni néha-néha. Sajnos imádom az ilyen figurákat.
Helen a történet nagy részében unszimpatikusnak tartottam. Ő számomra a legnegatívabb. Miért? Mert egy naiv amerikai liba, aki mindenen siránkozik. Ha sok a pénze, de a férje keveset foglalkozik vele, ha sokat foglalkozik vele, ha megcsalják (jó ezt megértem), ha frigidnek tartják (pedig nagyon az volt). A végén kifejezetten utáltam, mert ráakaszkodott valakire, akire nem kellett volna és mert akkor is nagy igényei voltak, amikor konkrétan ennivalóra is alig volt pénz.
A többiekkel egészen egyszerű volt megbarátkozni. Sőt, azt is mondhatom, hogy a többi szereplő szerethető volt. Fen, Tory (talán kicsit Jake is),Dino, Billy, a lovas társaság nagy többsége és Jake gyerekei egészen biztosan azok.
"Tudtad, hogy a sün tüskéi puhák lesznek, ha kedves emberekkel van?"