Az előző blogban: 2009. november 22.
Értékelés: 5*
"Jerry Broadfield azt hiszi magáról, hogy jó zsaru. De amikor megkeresi a manhattani különleges ügyészt, hogy kipakoljon a rendőrségi korrupcióról, kollegái érthető módon megneheztelnek rá. Jerryt ez egészen addig nem nagyon érdekli, amíg egy halott prostituáltat nem találnak a lakásában. Mondhat bármit, senki nem hisz neki. Kivéve Matthew Scuddert, aki ugyan nem kedveli Jerryt, de számára az igazság mindennél fontosabb, így nyomozni kezd. Akár a zsaruk akarata ellenére is. Scudder sejti, hogy nehéz dolga lesz. Azt is sejti, hogy ha meg akarja találni a gyilkost, akkor New York legmélyebb bugyraiba kell alászállnia, mert egy ártatlan emberen valakinek segíteni kell. Még akkor is, ha ezt senki sem akarja."
"Block verhetetlen abban, amit csinál. Ha még nem olvasott tőle semmit, akkor itt az ideje bepótolni."(Mystery News)
A kötet elején rögtön az események és a nyomozás közepébe csöppenünk és az előzményeket csak a későbbi fejezetekből tudjuk meg, ami elég meglepő, de aztán lassan kitisztul a kép.
A történet egy olyan bűnügyből indul ki, amivel a rendőrség nem akar sokat foglalkozni. Ennek az oka, hogy a gyanúsított Jerry Broadfield megkereste a különleges ügyészt, hogy mindent elmondjon neki a a rendőrségi korrupcióról. (Bár nagyon sok mindenben Ő is nyakig benne volt. Az ok, hogy miért ment mégis a különleges ügyészhez csak később derül ki.) Így aztán nem meglepő, hogy a rendőrség kb. a kisujját sem mozdítja, hogy nyomozásba kezdjen ügyben. Sőt...Mattet is szívesen lebeszélnék erről.
Először is Jerryt feljelenti egy prostituált (zsarolással vádolja) aztán egy holttestet találnak a lakásán. Minden arra mutat, hogy bűnös, a rendőrség elégedett is, de Scudder szerint a férfi ártatlan. Elkezd nyomozni, kérdezősködni (sokszor blöfföl is), felkeresi az üggyel kapcsolatba hozható embereket és lassan kibogozza az addig kusza szálakat, a rendőrség nem kis bosszúságára.
Már egészen megszoktam hogy a krimikben dominál az akció, (legalábbis van benne...) de ez itt kimaradt. A haláleseteken kívül nem volt más és az igazat megvallva nem is hiányzott.
Megjelenik egy nagyon halvány "szerelmi szál" is, a történet során, de ez nem túl fontos az események szempontjából. Sajnáltam, hogy egy kicsit rövid, de érdemes elolvasni. Érdekes. A leírások lényegre törőek, a helyszínek, a karakterek tökéletesen kirajzolódnak.
Bár a 3. kötettel kezdtem meg a sorozatot, de biztos vagyok benne, hogy amint meg tudom szerezni, a többit is elolvasom. Kár lett volna kihagyni.
5 csillagot kap, mert: bár nem az akció dominál nem untam, nem találtam el a gyilkost, pedig eddig általában sikerült, imádom a krimiket és még Scudder morcos, szókimondó karakterét is megkedveltem. (A kávé Bourbon-nal a végére már komolyan kezdett érdekelni :D)
"– Október, november, az év legszebb része. De egyben a legszomorúbb is, nem?
– Szomorú? Hogyhogy?
– Ó, nagyon szomorú. Mert jön a tél."
"Az is elég pocsék, ha az ember tudja, mi bántja. De ha láthatatlan démonok kísértik, azokkal sokkal nehezebb megküzdeni."
