Értékelés: 4*
"A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…"
„A vámpírmitológia újraértelmezése mesterien megalkotott szereplőkkel, akiknek a világa sokkal mélyebb a sablonos kriptahangulatnál. A. M. Jenkins értő kezei között ez a sötét világ sokrétegű, kimunkált, élénken eredeti – és mindig rácáfol a várakozásainkra.” (Michael Cart)
Először a borítón található "ne hívd őket vámpíroknak" felszólításon akadt meg a szemem, majd a fülszöveget és a kritikákat elolvasva döntöttem úgy, hogy ezt nekem el KELL olvasnom. Szerettem volna végre egy olyan vámpírkönyvet a kezembe fogni, ahol nem a szerelemé és az erotikáé a főszerep. Jó darabig nem került a kezembe, de az egyik beszélgetésünk alkalmával Balázs megemlítette, hogy megvette én pedig lecsaptam rá - miután azt mondta, hogy szívesen kölcsönadja - és elkértem.
Amikor először a kezembe vettem és megláttam a "Ne hívd őket vámpíroknak" felszólítást felmerült bennem a kérdés, hogy "Akkor mégis minek hívjam őket?". erre a könyv olvasása során kimerítő választ kaptam. Még az is kiderült, hogy a vámpír szó egyfajta "szitokszónak" számít. Szóval Ők hemók, azaz hemonovorok, míg az emberek omnik, vagyis omnivorok. A történet során a három hemo -Cole, Sandor és a fiatal hemo Gordon/Gordo - utazásait és vívódásait követhetjük nyomon leginkább a mogorva és önmagával múltbéli hibái miatt harcoló Cole szemszögén keresztül.
Összeségében véve jó könyv szerintem, de voltak benne olyan részek, amiket egy egészen kicsit untam. Szerencsére a vége felé elkezdett érdekessé válni és kisebb kihagyás után a maradék közel 150 oldalt egy szuszra olvastam végig.
"De az idő végül minden örömöt és bánatot egyforma kockákká présel össze. Ez volt a legjobb az időben."
"Bolondabb, mint egy bolondgomba."
"Nem, nem voltak barátok. A barátsághoz egyenlőségre volt szükség."
"A bánat és a szerelem ugyanaz, mert mindkettő miatt hibát követünk el."
"A szánalom nem segített senkin, aki pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei, az csak közelebb került a szakadék széléhez."
