Értékelés: 5*
"Anne Tyler lelkes olvasótábort tudhat magáénak. Megérdemelten. Regényei lenyűgözők, bölcsek, ravaszul titokzatosak, s áthatja őket a humanizmus és a szeretet.
Barnaby Gaitlin nem tartozik a Sors kegyeltjei közé, pedig egykor mindene megvolt. A neje sok évvel ezelőtt faképnél hagyta, s pár hónapos kislányukkal elköltözött a szülővárosukból. Barnabynak azóta sziklaszilárd státust sikerült kivívnia szerettei körében: ő a család fekete báránya. Ám a vagyonos, köztiszteletben álló Gaitlin família nem az a család, amelynek tagjai kedélyesen elnézőek volnának egy fekete báránnyal. Az ő lépteiket, a családi legenda szerint, egy-egy őrangyal óvja és irányítja, hogy mindig helyesen döntsenek és cselekedjenek. Hanem Barnaby elől, mintha tudatosan kitérne az őrangyala. Vagy csak arra vár, hogy ez a szeretetreméltó vesztes végre felismerje ebben a tökéletlen világban?"
Ezt a könyvet még tavaly novemberben vettem meg az első könyvudvarban tett látogatás alkalmával. Előtte már megrendeltem, miután megegyeztem anyával, hogy ez lesz a születésnepi ajándékom. Először a cím, majd a fülszöveg keltette fel a figyelmemet. Mivel nem bukhattam rajta nagyot - 190 forintba került - hozzá is csaptam a rendelésemhez. Nem bántam meg. Az igazság az, hogy nagyon megfogott.
Barnaby a jómódú Gaitlin család fekete báránya. A család egyébként egy alapítványról híres. Barnaby-t fiatal korában betörésen kapták - csak őt csukták le,a barátait nem, egyébként Ő a személyes dolgokat szerette olvasgatni az ilyen betörések alkalmával -, fiatalon - a középiskola befejezée után - megházasodott, született egy lánya, akivel nem valami jó a kapcsolata, főiskolára nem járt. Ezzel megalapozta a hírnevét. Ha ez nem lenne elég egy alagsori szobában lakik és fizikai munkából él. Egy Bér-Váll nevű cégnél dolgozik. A családja természetesen egyiket sem nézi jó szemmel.
A cég, ahol dolgozik egyébként idős embereknek segít fizikai munkák elvégzésében, bevásárlásában vagy egyszerűen csak elviszi az időseket a kívánt helyre. Ami még megkoronázza ezeket a dolgokat az az, hogy még nem találtam meg az angyalát, pedig a családjában három generációra visszamenőleg mindenkinek volt angyala és a "nagy találkozás" mindig fordulatot hozott az életükben. Természetesen Barnyaby is várja már ezt a találkozást, így amikor meglát egy nőt a pályaudvaron, aki bár nem angyali, de felkelti valahogy az érdeklődését eszébe jut, hogy mi lenne, ha Ő lenne az angyala? Első alkalommal nem kezdeményez beszélgetést a nővel, de a következő utazásnál már megteszi az első lépéseketm bár fogalma sincs, hogy ez a nő az angyala, vagy csak egy egyszerű nő? Néhány találkozás és takarítás után Sophia néniéjénél egymásra is találnak. Bemutatja a családjának is. A nő minden egyes szavára figyel és alaposan átgondolja még akkor is, ha egyelőre nem tűnik túl angyalosnak. Vajon tényleg Ő az angyala vagy csak szeretné annak látni?
Annyira furcsa volt olvasni ezt a történetet. Valahogy közelebb hozta az öregsséget. Érdekes volt Barnaby szemén keresztül látni az embereket, akiknek segít, akiket gondoz, akik elveszítik azt, akikvel 30 éve együtt élnek, akik utána már nem ugyanazok, akikkel bármikor történhet valami, akik bármikor a szeretteik után mehetnek. Még soha nem gondoltam bele abba, hogy milyen lehet ennyire kiszolgáltatottnak lenni, de amikor olvastam. akkor ezen is elgondolkoztam.
Emellett is történtek olyan dolgok, amik szomorkásak lehettek volna, de valahogy mégsem voltak azok. Barnaby örülni tud pici dolgoknak is és az előélete ellenére is nagyon szerethető.
"Olykor kellemetlenül érzem magam, amikor eljövök valahonnan. Egy ideig jó érzés, aztán átgondolom."
"Mi tesz egyes embereket erkölcsösebbé, mint másokat? Már születésüktől tudják? Soha nem éreznek izgató, sürgető késztetést, hogy darabokra törjék a világot?
Nem lehet, hogy a jó emberek egyszerűen szerencsésebbek? Nem lehet, hogy ez a magyarázat?"
