Az előző blogban: 2010. március 7.
Értékelés: 5*
A bárányok hallgatnak című kötet a Hannibal-tetralógia harmadik darabja - legalábbis a történet szerint - , amelyet Harris másodikként írt meg. Elnyerte a legjobb regényért járó Bram Stoker díjat. A könyv alapján készült filmet 1991-ben mutatták be ugyanezzel a címmel.
"A Buffalo Bill becenevű sorozatgyilkos utáni hajsza során Clarice Starling FBI-gyakornok is fontos feladatot kap. Meg kell látogatnia és ki kell faggatnia valakit, aki talán még a keresett személynél is veszedelmesebb; épp ezért szigorú biztonsági őrizetre szorul. Ez az ember dr. Hannibal Lecter, az elismert pszichiáter, akinek különös szokásai vannak, és élénken érdeklődik az emberi lélek legsötétebb zugai iránt. Lecter, ha teheti, emberhúst eszik, mindemellett behatóan ismeri a sorozatgyilkolás pszichológiáját. Hamar átlát az érzékeny Clarice nyomozótanoncon is, aki lelkében egyre csak gyermekkora bárányainak sikolyával küzd. Lebilincselő cselekménye mellett a kannibál doktor érzékletes lélek- és helyzetelemzései avatják ezt a regényt a krimiirodalom felejthetetlen klasszikusává."
A fülszöveghez annyit tennék hozzá, hogy Starlingot a végén nagyon kicsi választja el attól, hogy kirakják az akadémiáról a nyomozás és a sok hiányzás miatt, amit szinte el sem ismernek a feljebbvalói, de a végén rájövünk, hogy mindez mégis megérte. A makacsság, a sok hercehurca és támadás, a rizikós helyzetek segítenek eljutni a megoldáshoz. Nagyon érdekessé teszi a könyvet, hogy több nézőpontból mutatja be a történetet. Egyszer Starling szemén látjuk az eseményeket, majd egy kicsit Jack Crawford szemszögéből, aztán Lecter doktoréból, majd Jame Gumb és Cathrine szemén keresztül. Néha-néha beugrik még egy-két "nézőpont", amikor az emberek Clarice-t vagy mást figyelnek. (Például Nyugat-Virginiában a seriffhelyettesek, vagy amikor Ardélia keresi Clarice-t a végén és a mosókonyhában találja.)
Érdekes volt, hogy mindig attól függött, hogy éppen ki az "őrült", hogy kinek a szemszögéből látom. A nyomozók szemszögéből Lecter doktor és Jame Gumb voltak őrültek, Mr. Gumb szempontjából Catherine.
"A pincében volt spatula is, amelyből sínt készíthet a törött lábra, és egy tubus fájdalomcsillapító is, ha az az őrült megkarmolná a kutyát, miközben ide-oda dobálja magát a halála előtt."
Lecter Doktor szempontjából egyikük sem az. Míg a nyomozók természetesen elítélték, amit Gumb csinált, Ő ezt természetesnek tartotta és nem vette az elrabolt lányt emberszámba. Először tárgyként, majd őrültként gondolt rá, aki bánthatja a kutyát és akit a bőréért mindenképp meg kell ölni.
"Nem szándékozom megkeresni magát, mert a világ érdekesebb magával együtt. És ugyanezt az udvariasságot várom el magától is."
Persze ezen kívül még egy utolsó fejtörést biztosítva utalást tesz az Orion állására és az ablakokra, amelyeket a szökése előtt ígértek neki.
"Vannak ablakaim. Az Orion látszik a horizonton, és mellette a Jupiter. 2000 előtt nem lesz még egyszer ilyen fényes. (Nem szándékozom elárulni magának, hogy mikor írom e sorokat és hogy milyen magasan van a bolygó.) De gondolom, maga is látja. Némely csillagunk közös."
Amíg az egyik osztálytársam nem áradozott róla eszembe sem jutott elolvasni, aztán mégis megtettem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Kölcsön könyv volt.
"Soha ne szellemeskedjen átmenet nélkül. Ide figyeljen. Ha megérti a gúnyt, és válaszol rá, az alany gyorsan álarcot ölt, amely nem felel meg a kívánt hangulatnak. Annak a hangulatnak a talaján maradjon, amelyet eddig kialakítottunk. Ügyesen kezdte, udvarias volt, és méltányolom az udvariasságot, bizalmat mutatott, amikor válaszolt a kínos kérdésre Miggsről, és aztán átmenet nélkül, mint egy bunkó rám tör a kérdéseivel, így nem megy."
"Van egy kérdésem, amelyre rögtön választ kapok, akár akarja, akár nem. Elég erős-e ahhoz, hogy magát is alávesse a saját kegyetlen analízisének? Nehéz szembenézni vele. Volt alkalmam megtudni. Ehhez mit szól? Nézzen magába, és írja le az igazat. Talál önmagánál jobb, komplexebb alanyt? Vagy fél önmagától?"
"Primum non nocere. Először is ne árts senkinek"
"Veszteség és butaság soha nem vezet jóra. Használja ki ezt az időt, és megedzi magát Ez a legkeményebb próba, ne engedje, hogy a harag és csalódottság meggátolja a gondolkodásban. Ezen múlik, hogy tud-e parancsolni, vagy sem."
"Amikor fel-felvillan magában az intelligencia, és oly világosan látja az összefüggéseket, néha elfelejtem, hogy a maga nemzedéke nem tud olvasni, Clarice. A Császár egyszerűséget tanácsol. Első alapelv. Minden egyes esetben tedd fel a kérdést: Mi ez önmagában? Miből áll? Mi a természete?"
"És így maradt meg Starling emlékeiben. Tetten érte a férfit egy olyan pillanatban, amikor nem gúnyolódott. Fehér cellájában állt, ív alakban meghajolt, mint egy táncos, a kezeit előrenyújtotta, a fejét kissé oldalt billentette."
"Elszigetelt tagja volt egy harcias törzsnek, amelynek nem volt írott családfája, legfeljebb a dicsőséglisták és a büntetési jegyzőkönyvek."
"Taníts meg minket törődni, nem törődni. Taníts meg minket nyugodtnak lenni."
"Nem elképzelt dolgokat kívánunk meg. Az irigység nagyon is fantáziátlan. Azt kívánjuk meg, ami kézzelfogható, amit naponta látunk."
"Starling tanult pszichológiát, Mapp végzett jogot, mégis ő, Ardelia volt az, aki tudta, hogy a mosógép ritmikus zakatolása, a keringő víz zubogása az anyaméhet – az ott hallott szívverést és a magzatvizet – idézi; utolsó emlékünket a békéről."
"Mert magát a saját elhivatottsága hajtja; látja maga előtt, az elhivatottságot, és ez végtelen."
"– Hát nem esne jól valamennyiünknek egy kis megnyugvás? – kérdezte Mapp. – Itt fulladjak meg, ha nem jönne jól nekem is. Sima mellébeszélés, nagy szöveg, de semmi sincs mögötte. Gyönyörű."
