Értékelés: 5*
A könyvet először 1987-ben, majd 1993-ban, végül 2004-ben adták ki újra. A hangoskönyv változatot 2009-ben adták ki.
"VIGYÁZAT: NEM MESEKÖNYV!
Burleszk, paródia, karikatúra ÉS kalandregény.
Hella Postor, a vagány, idős milliomosnő éjjel-nappal tequilát iszik, s közben lovasversenyt szervez fantasztikus terepen, mesés fődíjjal (egymillió fabatka). Szinte a rajt előtt belebotlik Athénába, fiatalkori önmaga hasonmásába. Nagylelkűen meghívja őt és Don Jarrat-t a Mesemaratonra. Ha egymásra találnak, öröklik hatalmas vagyonát. A kiszemelt vőlegénynek van egy szépséghibája: maffiózó. És éppen bajban van egy eltűnt heroinszállítmány miatt. A verseket mormogó és bohócságát mindinkább föladó Athéna az öreg hölgy testőréhez vonzódik: Michel Redfordhoz, aki öltözzön bár navaho törzsfőnöknek vagy pirosbabos szoknyás nőimitátornak, szívdobogtatóbb fickó. Rossz Arcot, Don Jarrat vérszomjas gorilláját is fölajzza, ezért olykor menekülni, olykor támadni kényszerül. Ott van a versenyen Fabre Chant, a mozisztár és három bohókás játékzsoldosa, a lila bugyigókról álmodó Gille Barry, a hamvas apródokra vadászó Lady Norris – és Daler Canev, aki időnként átmenetileg elhalálozik, s ha mégsem, megbokrosodik a lova. Kísérőik: FBI-ügynökök, filmesek, bérgyilkosok. Szerelmek, hajszák, kalandok. Képtelenségek. Gegek. Buszon, villamoson, metrón olvasni nem tanácsos. Feltűnő. Evés közben végzetes lehet."
Az az igazság, hogy bár rajongok Fable írásaiért, de eddig leginkább a sorozatokat (Halkirálynő, Vis Major) és az akciókat faltam tőle. Imádom a humorát, a szereplők közötti "odamondogatást", a cselekmények menetét. A buszon vagy bármely más tömegközlekedési eszközön olvasás tényleg veszélyes. Eddig nem sikerült megunnom, bár még messze sem olvastam tőle mindent. Majd ezután. Köszönöm a községi könyvtárnak és a szüleimnek a lehetőséget. ;)
Az elején azt hittem, hogy itt is bele fogok habarodni a szőke, jégkék szemű rosszfiúba, de hatalmasat tévedtem. Az a karekter, aki a maffiózóságától eltekintve - vagy inkább egyrészt amiatt - más könyvekben még szexi és érdekes is lehet - főleg, ha valaki valamiért az ilyen rosszfiúkra bukik - itt konkrétan rusnya békávávált attól, hogy olyan amilyen. Az elején egészen szimpatikus volt, de aztán elkezdett negédes és simulékony lenni, amitől viszolyogtam.
"Csakhogy a vőlegény jobban sérti esztétikai érzékét, mint amennyire hízeleg neki. Szépsége haszontalan, mert tartalmatlan. Sündörgése áttetsző."
A főszereplőket viszont imádtam. Hella Postor nagyon belevaló öreg hölgy. (Emellett egy iszonyatosan nagy kavarógép is, aki azért van annyi esze, hogy a végére belássa ki a jó és ki nem.) Athéna és Redford pedig elég sokmindenen mennek keresztül, mire összecsiszolódnak. Lövések, testőri védelem, lovaglás furcsa terepen, szekrényben bujkálás, kergetőzés. A lovak neveit is bírtam. Cassyé annyira nem is különleges, de Lucy in the Sky with Diamonds aka. LSD nevén jókat derültem néha.
A többi figurát is szerettem. Nagyon. A lovas versenynek sok vicces résztevője volt. Gille - Gina Barry - akinek furcsa szokásai vannak, a mozisztár, aki sokáig kerülgeti a kiválasztottját, míg az egy csoda folytán alkalmas is lesz arra, hogy az övé legyen. A bohókás kleptomán zsoldosok, akiket folyton elvertek, akik protkót loptak és vesztettek el. A popénekesnő, a kis flankon és az öreg professzor.
A történet persze korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Redford mókamester, a fegyveresek, FBI ügynökök és az eltűnt heroin bonyolítják a dolgokat. A könyv végére persze még az is előkerül, amire senki nem számított.
Azt hittem, hogy nem fogom szeretni, de imádtam. Örülök, hogy elolvastam. Remek. A harapós varánusz bébi pedig elindult Afrikába. ;)
"Nem csupán a varázst nélkülözi, talán egyénisége sincs?
E kételytől sarkantyúzva falta a betűket. Kereste önmagát, és meggyőződéssel hitte, hogy előbb utóbb megleli a könyvet, amely végre elmond neki mindent."
"…megkönnyebbült a felismeréstől, hogy szívszerelme nem teljesen hülye, és ha őrült is kissé: tart benne rendszert."
"Az egyik könyvmoly, a másik cipőmoly. A harmadik mit tud?"
"Amíg az öreg hölgy ügyeit intézte,harmincháromszor megfogadta magában, hogy soha többé. Ebben az életben nem áll még egyszer nőnemű személy szolgálatába. A nők egytől-egyig őrültek, még a kivételek is. A mopedes teremtmény meg az öreg hölgy még versengenek is egymással."
"Mindjárt vége a mesének. A szereplők szépen eltűnnek a színről, ki-ki visszatér a megszokott életéhez, hétköznapiasan. Az öreg tündér leteszi a varázspálcát."
